A decluttering elméleti folyamatával korábban kimerítőbben is foglalkoztam (itt tudod elolvasni). Most pedig álljon itt néhány gyors tipp, amelyekkel még ma elkezdheted a gyakorlatban való alkalmazását.
Dobj ki néhány számlát, használati utasítást vagy más dokumentumot, amikre már biztosan nem lesz szükséged.
Próbáld ki a „shopping bant”, azaz a vásárlási tiltást. Ha meglátsz valamit, amit hirtelen felindulásból meg akarsz venni (ez lehet egy ruhadarab, egy újabb bögre, vagy bármi egyéb), ne vedd meg azonnal! Aludj rá néhányat! Ha kb. 1 hetet vársz, már biztosan tudni fogod, hogy tényleg szükséged van-e rá, vagy csak a benned lévő fogyasztási hajlam hajtott. Csak akkor vedd meg, ha még ezután is akarod.
Selejtezz le 5 ruhadarabot, amiket sosem viseltél, vagy már nem fogod többet.
Mondj le egy programot, amit nem akarsz igazán, vagy engedj el bármilyen más muszájból vállalt kötelességet (pl. nem biztos, hogy mindenáron neked kell tortát sütni a szülinapra, valószínűleg pont ugyanolyan jó lesz a cukrászdából is).
Válassz ki egy káoszközpontot a lakásban, és tisztítsd meg. Minden lakásban megvannak azok a felületek, amiken rendszeresen gyűlik a „zaj”. Ez lehet egy dohányzóasztal, egy polc, egy hálószobaszekrény, bármi.
Szabadulj meg valamilyen duplikációtól. Pl. nem biztos, hogy szükséged van 3 habverőre, vagy 2 példányra ugyanabból a könyvből.
Szabadulj meg egy olyan tárgytól, amit csak azért őrizgetsz, mert „hátha jó lesz valamire”. Nem. Legtöbbször nem lesz jó semmire.
Rakj rendet a számítógéped egyik mappájában. Töröld ki a felesleges fájlokat, a többit nevezd el úgy, ahogy neked jó, stb.
Próbáld ki a digitális detox valamilyen formáját. Pl. kapcsold ki a telefonodon a közösségi média értesítéseket, vagy tarts „böjtöt”, mondjuk 1 hétig ne nyomkodd a telefont lefekvés előtt 1 órával, vagy felkelés után 1 óráig, esetleg mindkettő.
Iratkozz le a nemkívánatos e-mail hírlevelekről.
Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.
Manapság keringenek a köztudatban mindenféle divatos fogalmak és életmód irányzatok, melyekről talán már te is hallottál, mint pl. a „minimalizmus”, „death cleaning”, „decluttering”, „KonMari módszer”, és még sok hasonló (ha nem lennének ezek ismerősek, lábjegyzetben találsz hozzájuk magyarázatot.) Bármelyik iránt is elkötelezett valaki, ezekben mind van valami közös. Az, hogy mind az élet egyszerűsítésére törekednek. Én a magam részéről nem követem vakon egyik irányzatot sem (bár, ha címkéket kellene aggatnom magamra, akkor talán a minimalista megnevezéssel élnék szívesen), de amiben feltétlen hiszek, az az egyszerűsítés. Ezt az elvet követve igyekszem hát összeállítani magamnak a megfelelő, számomra jól működő eszköztárat – és ehhez onnan merítek, ahonnan éppen kell.
Mert akár követsz valamilyen irányzatot, akár hozzám hasonlóan egy saját, egyedi „montázst” készítesz magadnak a kiollózott darabkákból, a lényeget soha ne téveszd szem elől. Tedd fel magadnak gyakran azt a kérdést, hogy működik-e ez neked? A te életedbe beilleszthető-e?
Mert ha elveszel a részletekben, az egyes módszerek írott vagy íratlan szabályaiban, bármilyen módszerrel könnyen görcsöket okozhatsz magadnak – ezzel pedig az egész elveszti az eredeti értelmét. Ne bonyolítsd hát túl az egyszerűsítést! 🙂 A fontos te vagy. Hogy neked mi a jó. Hogy mi az, amitől valóban egyszerűbb lesz az életed, nem pedig újabb nyomást helyez rád.
Egy valóban egyszerűbb élet arról szól, hogy leásunk a mélybe, és megkeressük a saját gyökereinket. Ahonnan kiindul minden. Mi számomra a fontos az életben? Mik az értékeim? Mi okoz számomra örömet? Mik a szükségleteim? Mik azok a határok, amelyek átlépését nem engedem meg? Egyáltalán, vannak határaim? Mi az, amire nem szeretném pocsékolni az időmet? Egyáltalán, az időm számomra a legdrágább? Vagy esetleg a pénz fontos nekem? Vagy az emberi kapcsolatok? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre adja meg a választ szépen lassan, ha elkezdünk egyszerűbben élni.
Az egyszerűsítés az a folyamat, amelynek során apránként, rétegenként lehántasz az életedről és magadról minden, aminek nincs ott helye, és nem oda tartozik. Ami nem értékes és lényeges a számodra. Mintha hagymát pucolnál.
Lenyesegeted az életedről azokat a vadhajtásokat, amiket te, vagy a külső világ odanövesztett. Megszabadulsz a kellektől és a muszájoktól. Egyre kevesebb lesz a kényszer. És egyre könnyebben lélegzel.
Ilyen értelemben mindez persze nem több, mint egy újabb önismereti eszköz. Abból viszont az egyik leghatékonyabb, amivel valaha találkoztam. És mint ilyen, természetesen ez sem könnyű. És nem is kényelmes. Néha nagyon nem az. Mert ha az lenne, akkor mindenki ezt csinálná, nemde?
A legnehezebb talán az benne, hogy át kell állítani a gondolkodásunkat rövidtávról hosszútávra. Taktikáról stratégiára. Az élet egyszerűsítése egy stratégia. Egy nagy célért dolgozunk apró és kitartó lépésekkel.
A látszólagos pillanatnyi könnyebbségeket gyakran fel kell áldozni valami nehezebbért és küzdelmesebbért annak érdekében, hogy hosszú távon legyen jobb és könnyebb nekünk. Nekem ez a folyamat legnagyobb kihívása.
És persze az utunk során gyakran szembesülünk szükség- és törvényszerű visszaesésekkel, hullámvölgyekkel is. Számomra megvilágító erejű volt a felfedezés, amikor rájöttem, hogy a tudatosság és egyszerűség útja nem egyenesen felfelé vezet. Mindannyian valahogy így képzeljük:
Miközben valójában ilyen:
Ha többet szeretnél megtudni minderről, a cikkek követésével lehetőséged nyílik arra, hogy felülj velem erre a hatalmas hullámvasútra, amit (egyszerűbb) életnek hívnak, és megtapasztald a fent és a lent szépségeit. Mert, hogy a „Vásott szülők” című film zárójelenetéből idézzek (az idézet nem lesz pontos, de kb. ez volt a tartalma): „Felülhettem volna a körhintára is, de én a hullámvasutat szeretem.” Ugye te is? 🙂
Lábjegyzet:
„minimalizmus”: Az eredetileg Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus nevével fémjelzett amerikai életmód irányzat, melynek manapság már rengeteg más hangadója, és számtalan követője van. Bővebb információért ajánlom a könyvüket (Joshua Fields Millburn & Ryan Nicodemus – Minimalisták – Minden, ami igazán fontos, 2014, Athenaeum Kiadó), vagy az ebből készült filmet (Minimalizmus: Egy dokumentumfilm az igazán fontos dolgokról, 2015).
„death cleaning”: a svédek irányzata, amelynek lényege kb. az, hogy úgy lomtalanítsuk ki az életünket, mintha a halálunkra készülnénk. Innen kapta a nevét, ami tükörfordításban „haláltakarítás”.
„decluttering”: a minimalisták egyik divatos „szakkifejezése”, tükörfordításban zajtalanítás. Lényegében ez is lomtalanítás, mely nemcsak tárgyakra vonatkozhat, hanem az időnkre, e-mail fiókunkra, bármilyen területre, ami az életünkben megtisztítást igényel.
„KonMari módszer”: a KonMari, azaz Marie Kondo által képviselt rendszerezési és selejtezési irányzat, amely a mára klasszikussá vált első könyvével robbant be a köztudatba (Marie Kondo – Rend a lelke mindennek – A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból, 2014, Kiskapu Kft.), illetve nemrégiben már TV sorozat is készült belőle (Tidying up with Marie Kondo, jelenleg a Netflixen elérhető).
Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a jobb oldalon található „FOLLOW” gombra kattintva megteheted.
A cím majdnem az lett, hogy „A kicsi, kicsiszolt kövek dícsérete.” De ahogy most nem érted, úgy akkor sem értetted volna, ha ezt a címet adom, így nem ez lett. Csak egy pillanat, és tisztulni fog a kép, ígérem.
Szóval a tudatosság lehetséges „definícióján” sokat gondolkodtam az évek során – hiszen olyan hatalmas és megfoghatatlan dologról beszélünk, mintha azt próbálnád meg elmagyarázni, hogy mi az élet, olyasvalakinek, aki semmit nem tud róla…
Aztán nemrég támadt egy megvilágosodásom. Hallgattam egy számot, amit nagyon szeretek, és rájöttem, hogy ez lehetne az én „tudatosság-himnuszom”. Az oly régóta szomjazott tudatosság definícióm. 5 perc 22 másodpercben elmondja mindazt, amit a tudatosság az én számomra jelent. Ez a dal nem más, mint Müller Péter „Sziámi” „Kicsi, kicsiszolt kő” című száma. Ha esetleg ismered, most biztos az gondolod: mi van? Ez nem egy szerelmes dal? De igen, azt gondolják róla, és talán az is, én nyilván nem tudhatom, mi volt a szerző szándéka, de nézzük csak meg a szövegét a tudatosságra vonatkoztatva.
Legyen ez most egy amolyan nemhagyományos verselemzés. Itt van mindjárt az első versszak:
„Ó tökélyre törekvő Belülről hatalmas Kívülről kicsi Istennek tetsző Na és nekem is tetsző Kicsi, kicsiszolt kő Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!”
A tudatosság arról szól, hogy próbáljuk minél jobban kicsiszolni magunkat. „Tökélyre törekszünk”, vagyis próbálunk közelebb kerülni legjobb önmagunkhoz. Igyekszünk magunkhoz hívni azt a belső ént, aki istennek (vagy akiben / amiben hiszünk), és nekünk is tetszik. Próbálunk rátalálni a saját belső hatalmasságunkra, vagyis az erőnkre.
„Te vagy az, aki fölfelé zuhan És zuhantában nem követ Ismert pályát, másik követ Sőt, minden más követ leelőzve Zuhansz hozzám Követelődzve bennem Ó, követelődző kicsi kő Hívlak és követellek Mert nem lehet már Nem veled lennem”
Felfelé zuhanunk, vagyis folyamatosan fejlődünk, egyre magasabb csúcsokat meghódítva, miközben rátalálunk a saját utunkra, ami nem hasonlít semmilyen számunkra ismert pályára, hiszen csakis a mienk, és csakis nekünk van pont ilyen „pályánk”. Közben kezdjük meghallani a belső hangunkat, és nem akarunk már követni semmilyen más hangot. És eljön egy pont, amikor már nem is tudunk. Amikor már mi vagyunk magunknak a legfontosabbak (leelőzve minden más „követ”), és nem lehet már nem önmagunknak lenni, mert követelődzik bennünk az a tiszta saját hang, ami megérkezett hozzánk.
„Te vagy az Aki elüldözi a rémeket Aki ijedős és mégis bátor Ó, rémet elüldöző Rémüldöző kicsi kő Nézd, magadtól sugárzol!”
Már nem félünk többé. Legalábbis tudjuk, hogy amennyire ijedősek vagyunk, annyira bátrak is, és megvan a képességünk, hogy elüldözzük a rémeket: hogy a félelmeink ellenére is merjünk cselekedni. Elkezdjük biztonságban érezni magunkat, mert kezd ébredezni az a fajta önbizalom, aminek köszönhetően elhisszük, hogy minden rendben lesz. Elkezdünk magunktól sugározni. Sugározzuk kifelé a szilárdságot és a nyugalmat.
„Benned bízok Na és a gravitációban Egymásra hattok És ami kijön, az tiszta Most elengedlek Hogy engedd el magad Gyorsulj be, fordulj És zuhanj hozzám vissza!”
Mondom én, bízunk magunkban. Egyre szabadabbak vagyunk, és egyre több mindent engedünk meg magunknak – akár a mélypontokat, vagy rossz érzéseket is („most elengedlek, hogy engedd el magad„), mert tudjuk, hogy van bennünk egy hely, ahova mindig visszatérhetünk. Ahol biztonság van és béke. Ahol nem érhet minket semmi baj.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, azt hiszem erről szól a tudatosság. Hogy töretlenül dolgozunk azért, hogy megtaláljuk és minél könnyebben elérjük azt a helyet, ahol minden rendben van. Mert ha megtaláljuk, akkor tényleg minden rendben lesz.
Éljenek hát a kicsi, kicsiszolt kövek, most hallgasd meg, és szippants mélyen magadba minden sort. Hallgasd, ha fent vagy, hallgasd, ha lent, és hallgasd, ha csak emlékezni szeretnél arra, hogy milyen csodálatos, kicsi, kicsiszolt kő vagy te, és érezd át újra ezt az elfelejtett igazságot.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Ha már te is úton vagy, akkor azért örülök neked mérhetetlenül. Gyere, menjünk együtt, és néha álljunk meg pihenni és beszélgetni útközben.
Ha pedig nem, akkor azért vagyok neked hálás, mert kellően nyitott voltál ahhoz, hogy végigolvasd ezt a bevezetőt. Eszerint a kíváncsiságod már felébredt. Ha szívesen tennél lépéseket is, és kedvet érzel hozzá, olvasgasd néha ezt az oldalt, igyekszem minden segítséget megadni neked ahhoz, hogy te is elindulhass.
Veled az úton,
Judit
Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.
