Ha elkezdjük egyszerűsíteni az életünket, ennek a leglátványosabb, már szabad szemmel is jól látható eleme az ún. „decluttering” (ejtsd, kb.: díklátöring). A decluttering szó szerint zajtalanítást jelent.
A kiindulási alapelve, hogy a sok „zaj”, ami körülvesz bennünket, rengeteg energiát vesz ki belőlünk. Zaj lehet bármi, ami felesleges az életünkben.
Lássunk csak sorban néhány példát, mi minden jelenthet zajt:
- Olyan tárgyak, amelyeket nem használunk, és nem is leljük benne örömünket (pl. a nagynénitől kapott ronda váza, amit csak azért tettünk ki a polcra, hátha a kedves rokon látogatóba jön).
- Kacatok, amikről már azt sem tudjuk, hogy micsodák (pl. kallódó ismeretlen eredetű alkatrészek, amiket megőriztünk, mert „még jó lesz valamire”).
- Több példányban meglévő tárgyak (pl. 3 különböző fokhagymaprés, 5 egyforma fakanál, vagy 2 ugyanabból a DVD-ből).
- Bármilyen módon használhatatlanná vált (kinőtt, kinyúlt), vagy egyéb okból nem viselt ruhadarabok.
- Lejárt szavatosságú, akár bontatlan kozmetikumok vagy élelmiszerek.
- Használatlan vagy tönkrement elektromos kütyük és kábelek (mert majd egyszer hátha kell, vagy megjavíttatjuk).
- Elfeledett vagy soha nem is igazán gyakorolt hobbik kellékei.
- Ezeréves papírok és dokumentumok, amiket azért őrizgetünk, hátha egyszer szükség lesz rá.
- Káoszos mappák és fájlok a számítógépünkön, amiknek már az eredetére sem emlékszünk.
- Ki sem nyitott elektronikus hírlevelek.
- Kihasználatlan telefonos applikációk.
- Soha nem használt tagsági kártyák, névjegyek és hasonlók.
- Régi, netán egyenesen tok nélküli CD-k, amikre már semmi szükségünk.
- Számunkra érdektelen bejegyzések a közösségi média hírfolyamában.
- Programok a naptárunkban, amelyeket meggondolatlanul vállaltunk be (mert megszoktuk, hogy túlvállaljuk magunkat, mert nem tudunk nemet mondani, mert meg akarunk felelni valakinek, vagy bármilyen más okból).
- Kapcsolatok, „amelyeknek már lejárt a szavatossága” (mert már nem visznek előre, csak a szokás élteti őket, netán valamilyen külső vagy belső kényszer).
Ha most frusztrált lettél, az teljesen rendben van, én is az lettem. Mert mindez rengeteg zajt jelent, ami mind értékes helyet, időt vagy energiát vesz el tőlünk (rosszabb esetben mindegyiket). Mentálisan is zajt okoznak a fejünkben. Mert ugye attól, hogy nem látjuk a szekrényajtók mögé dugott cuccokat, attól még tudjuk, hogy ott vannak. Egyszóval ezek mind stresszt okoznak nekünk. És az történik, hogy a nagy zajban elveszik a fókusz.
A decluttering lényege az, hogy lecsökkentjük a mentális zajt, és ezzel az általa okozott stressz szintjét.
Ezzel a mentális zajcsökkentéssel helyet szabadítunk fel az életünkben az igazán fontos dolgoknak – és nem utolsósorban az új ingereknek is. Kevesebb döntést kell meghoznunk egy nap: hogy a legegyszerűbb példát hozzam, ha kipróbáljuk a kapszulagardróbot, vagy akár csak kicsit leegyszerűsítjük a ruhatárunkat, akkor már kevesebbet kell gondolkodnunk azon, hogy reggelente mit vegyünk fel. Állítólag Steve Jobs és az egykori amerikai elnök, Barack Obama is minimális ruhatárból oldotta meg az öltözködést, mondván, hogy így több energiájuk és figyelmük marad a sokkal fontosabb döntésekre.
A több hely, idő és energia megteremtése az életünkben lehetővé teszi, hogy nagyobb figyelem jusson a számunkra legfontosabb dolgokra. És ez iszonyatosan felszabadító érzés. Mindez első olvasásra kissé elvontnak tűnhet, de ha kipróbálod, te is megtapasztalhatod, hogy tényleg működik. A hatás azonnali. Rögtön felszabadulsz majd. Minden egyes decluttering alkalmával úgy érzed, mintha mázsás súlyokat emeltek volna le a mellkasodról. Szabadságot ad és lendületet. Olyannyira, hogy egészen rá lehet kattanni.
Hazudni persze nem akarok, ha frusztrált lettél az imént a felsorolásnál, az azért van, mert mindez tényleg hatalmas teher.
A decluttering komoly lelki munka. Az általa okozott felszabadulás ára az, hogy a folyamat közben olykor negatív érzelmekkel is szembesülnünk kell: bűntudattal, önváddal, kétségbeeséssel.
Épp ezért a siker egyik kulcsa az, hogy legyünk magunkkal nagyon türelmesek, és a legmesszebbmenőkig tartsuk tiszteletben a saját ritmusunkat. Hiszen mindez hosszú évek rengeteg döntésének következménye, ezért nem fog varázsütésre megoldódni. Azt szándékosan nem mondom, hogy rossz döntések, mert nem szeretem ezt a szót. Ezek a döntések az életünknek abban az időpillanatában helyénvalóak voltak (hiszen az akkori legjobb tudásunk szerint hoztuk meg őket).
De aztán az évek során változunk, fejlődünk, okosodunk, és lehet, hogy az akkori döntéseink eredménye ma már nem szolgál minket.
Ha ezt felismerjük, neadjisten ki is merjük mondani, akkor már egy hatalmas lépést tettünk a változás felé. És ugyan sok év következményét nem lehet 1 hét alatt semmissé tenni, de apró léptekkel, és főleg a kellő türelemmel magunk felé lehetséges visszaszerezni az energiánkat és a terünket.
Mivel ez egy súlyos és nagy téma (ezért is kezdi el rögtön nyomasztani az embert), a gyakorlati megvalósítást érdemes kis lépésekre bontani. Ezért többször is fogok még foglalkozni vele, de ha már most is annyira felcsigáztalak, hogy szeretnél egy kicsit belekóstolni, akkor itt találsz 10 egyszerű gyakorlati kezdőlépést a szárnypróbálgatáshoz. Jó kísérletezést!
Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.
*A kép forrása: pixabay.com (Deedee86)
