10 dolog, amiért érdemes kipróbálni a kapszulagardróbot

A kapszulagardrób elméleti kereteiről ebben a cikkben írtam korábban. Most azonban álljon itt egy kis kedvcsináló. Íme 10 kellemes következmény, amiért még ma érdemes elkezdened a kísérletezést.

1.  Anyagi felelősség

Mint minden egyszerűsítési lépés, ez is fejleszti a felelősségvállalási képességedet, ezáltal érettebbé tesz. És legtöbbünk esetében a ruhák szelektálásakor a legerősebb és legfájdalmasabb a szembesülés, hogy mennyi pénzt költöttünk el olyan dolgokra, amiket soha nem használunk. Így amellett, hogy általánosságban is nagyobb lesz a felelősségérzetünk, egyfajta anyagi felelősségvállalást is tanulunk általa. Minden későbbi ruhavásárlásnál alaposan át fogjuk gondolni, hogy biztos szükség van-e erre a darabra, és biztosan megér-e a mi számunkra ennyi pénzt. Ki fogjuk-e igazán használni, és nemcsak mondjuk azért akarjuk, mert éppen le van árazva, és ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Hadd idézzek itt egy minimalista szerzőt. Igazából nem fogom idézni, csak a gondolat lényegét megragadni, mert sajnos nem emlékszem a pontos idézetre, és arra sem, hogy hol olvastam.

“Ha valamit 10 000 Ft helyett 5 000-ért vettél, akkor nem spóroltál    5 000 forintot, hanem elköltöttél 5 000-et.”

(Amit amúgy valószínűleg nem is akartál elkölteni, csak elcsábított az akció, de ezt már csak én teszem hozzá.) Ugye milyen húsbavágó gondolat?

2.  Nagyobb önismeret, mélyebb őszinteség

Ahogy már a múltkori elméleti bevezetőben röviden utaltam rá, a kapszulagardróbbal való kísérletezés fejleszti az önismeretet. Elképzelhető, hogy a folyamat közben nagyon érdekes változások fognak meglepni. Bár én inkább úgy szeretem mondani, hogy egészen meglepő dolgokat is megtanulhatsz magadról, mert szerintem itt is csupán annyi történik, hogy lehántódik rólad a “felesleg”. Az emberek nem változnak, csak a felszínen tűnik úgy.

Az önismeret mélyülése során másként kezdünk viselkedni, mint korábban, de ez valójában nem változás, csak a rétegek lehámozása. Megint egy lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy a valódi, tiszta önmagad legyél, ennyi az egész.  

Elképzelhető, hogy rájössz, hogy bizonyos színeket mégsem szeretsz – vagy ellenkezőleg, van olyan szín, amit eddig méltatlanul mellőztél, és teljesen rákattansz. Esetleg arra, hogy nem szereted a mintákat – vagy bizonyos mintákat. Vagy azzal szembesülsz, hogy bizonyos ruhadarabokat azért hanyagolsz, mert nem szereted az anyagukat vagy a szabásukat (pl. az a szoknya mégiscsak túl rövid már az ízlésednek). Esetleg végre leesik a tantusz, hogy már nem is jársz esküvőkre, színházba, vagy más olyan helyre, ami miatt sok-sok alkalmi ruhát kellene őrizgetned a szekrényedben. Ezek a tanulságok mindenkinél egyediek, de egyben biztos lehetsz: hogy az út borzasztó izgalmas lesz!

3.  Könnyebb elengedés

Lehet, hogy te is nagyon ragaszkodsz a tárgyakhoz (vagy nemcsak a tárgyakhoz), és nehéz a számodra az elengedés. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, sokan küzdünk ezzel, üdv a klubban! A jó hírem az, hogy mint minden, ez is fejleszthető. Egy kapszulagardrób összeállítása remek alkalom az elengedéssel való óvatos barátkozásra. Később pedig jó terepe a gyakorlásnak is. Ha elkezdesz kapszulagardróbozni, megtapasztalod, hogy kevesebb ruhadarabbal is pont ugyanolyan jó az élet, sőt!

Ez már önmagában kicsit felpiszkálja benned az elengedés iránti igényt, és ha tovább lépdelsz az úton, előbb-utóbb ki akarod majd próbálni a szelektálást is.

Elkezded kicsiben. Először csak egy bugyi. Vagy lehet, hogy egy zacskó bugyi. Vagy lehet, hogy egyből 4 zacskó kiszelektált ruha – ez sok tényezőtől függ. De ne foglalkozz azzal, hogy elsőre mennyit tudsz elengedni, ha netán nem vagy megelégedve magaddal. Ígérem, hogy jobb lesz. De egyébként meg nyugodtan legyél megelégedve magaddal, bármekkorát léptél. Mert léptél egyet, és ez szuper! Érezd meg a saját ütemedet! A lényeg csak az, hogy ne állj meg! Tök mindegy, mikor “érsz oda” – mert mint tudjuk, a lényeg maga az út, nem pedig a végcél.

4. Nagyobb önbizalom

Kapszulagardróbozás közben észre fogod venni, hogy mindig lesznek olyan darabok, amiket valahogy sokkal szívesebben, ezáltal gyakrabban viselsz a mindennapokban. Ezek az “abszolút kedvencek”, a “jolly joker darabok”.

Szereted az anyagukat, a mintájukat, a szabásukat, netán mindegyiket, de a lényeg, hogy azért viseled őket gyakran, mert amikor ezek vannak rajtad, akkor igazán önmagadnak érzed magad, jobb esetben igazán magabiztosnak és dögösnek is.

Mi következik ebből? Hogy a kapszulagardróbozás növeli az önbizalmat! Hiszen mivel lekorlátoztad a viselhető darabok számát, óhatatlanul többször fognak sorra kerülni a kedvenceid is, hát nem szuper? Sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben, meglátod! A legjobb hírt pedig még nem is mondtam. Jóval több bókot fogsz kapni. Komolyan. Hogy ez a kreatívabb szettjeidnek szól (lsd. következő pont), vagy az új ruhatár okozta jobb kisugárzásodnak, azt nem tudom, de nem mindegy? Soha korábban nem kaptam annyi bókot az öltözködésemre, mint amióta elkezdtem kapszulagardróbozni. De tény, hogy ehhez az is kell, hogy ne megúszósra tervezd a saját játékodat, és merd bátran variálni egymással a darabokat.

closet-912694_1920

5. Nagyobb kreativitás

Első gondolatra az tűnne logikusnak, hogy a ruhadarabok limitálása valamiféle korlátot jelent majd. Valójában éppen az ellenkezője igaz. Ám hazudni nem szeretnék, az ígért előny, miszerint leegyszerűsödnek az öltözödési döntések, nem jelentkezik azonnal. Először nehezebb lesz, és valószínűleg sokkot fogsz kapni a szembesüléstől, hogy a jól bevált és kényelmes rutinpárosításokkal már nem tudsz túlélni a mindennapos ruhaválasztás során, és nem tudod már olyan könnyen elsunnyogni ezt a döntést, mint korábban. De aztán átkattan valami, és elkezded élvezni.

Hihetetlenül szabaddá és játékossá válik az egész, és felébreszti a szunnyadó kreativitásodat. Olyan ötletek és kombinációk jutnak eszedbe, mint soha korábban.

Ez egyszerűen azért van, mert “kénytelen vagy” kipróbálni szokatlan kombinációkat is, ha szeretnél egy kis változatosságot megélni a szettjeidben. Csőszoknya, mint top? Igen! Karkötő, mint medál? Naná! Tényleg a képzeleted szab határt, meg fogsz lepődni az ötleteiden!

6. Több idő

Ha elsőre nem is selejtezel, de már önmagában az, hogy különválasztod az éppen hordott darabokat a többitől, átláthatóvá teszi a szekrényt. 33 darab ugyanis (vagy amennyivel éppen dolgozol) nagyon kis helyen elfér.

Amikor kiválasztod a napi szettedet, elég lesz mindössze pár perc, hogy áttekintsd a kínálatot, és sokkal gyorsabban tudsz döntést hozni. Mert a “bőség zavara” bizony tényleg létező dolog.

Ebben a cikkben írtam korábban Obamáról és Steve Jobsról, emlékszel? Nekik ugyan kicsit nehezebb dolguk volt, de még nekünk, átlagembereknek is annyi döntést kell hoznunk mindennap, hogy vannak döntések, amiket jobb leegyszerűsíteni.

7. Könnyebb utazás

Én vagyok az az ember, aki az egyhetes ötödikes osztálykirándulásra annyi cuccal utazott, hogy hárman (de minimum ketten) kellettek a cipekedéshez. Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd, honnan indultam. Ma már előfordul olyan is, hogy utazáskor egy vászonszatyorban elférnek a ruháim és a neszesszerem – akkor is, ha több napra megyek. Persze nem akarom azt állítani, hogy a kapszulagardrób váltotta meg számomra a világot, nyilván előtte is sokat fejlődtem tízéves korom óta, de azóta öltött magamhoz képest “extrém” méreteket ez a dolog, amióta kapszulagardróbozom.

Ha élesben gyakorlod a kombinálást, és már megértetted az alapgondolatot is, hogy a “kevesebb több”, akkor rájössz, hogy simán elég 4-5, egymással minden irányban jól variálható ruhadarabot magaddal vinned.

És nem viszel 3 pótfehérneműt sem, mert arra is rájössz, hogy semmi nem történik akkor sem, ha esetleg mégis kevésnek bizonyul, mert maximum majd kimosol egyet, és kész. Eluralkodik rajtad egyfajta “döntési és kombinálási magabiztosság”, amitől többé nem érzed szükségéd, hogy minél jobban bebiztosítsd a ruhatáradat, ha utazol.

8. Több hely az életedben

A gardróbegyszerűsítés nyomán maradt hely nemcsak fizikailag a térben, de átvitt értelemben is tapintható lesz.

Tisztul egy kicsit a mentális zaj, és tisztábbnak érzed majd a fejed. Ahol pedig hely szabadul fel, oda férnek új dolgok.

És itt nem arra gondolok, hogy rohanj el a legközelebbi boltba ruhát vásárolni, miután szelektáltál egy jót. Ami azt illeti, ezt egyáltalán nem javaslom, mert akkor megint elveszik a lényeg. Egyébként meg fogod látni, hogy egy alapos szelektálás után jó időre el is megy majd a kedved a vásárlástól. Inkább arra célzok, hogy ha elengedjük a régit, akkor helyet csinálunk a bejövő újnak. Nem fizikailag, hanem mentálisan. Nem az új tárgyaknak, hanem az új élményeknek, új embereknek, új lehetőségeknek.

9. Mélyebb érzelmek

Ha elkezded feltérképezni és megérteni a ruhákhoz való viszonyodat, egyre inkább letisztul benned a ruhákkal való kapcsolatod is. Megtanulod könnyebben megérezni, hogy melyik darabokat szereted igazán. Ezt Marie Kondo úgy mondja, hogy “örömet okoz-e” az adott ruhadarab? És tényleg, ezt lehet érezni. Ha eleinte nem is érzed egyértelműen, hidd el, meg fogod tanulni. Egy filmben azt mondták egyszer a sikeres golfütésre, de szerintem ide is illik, hogy: “Egy hangvilla rezdül meg a szívünkben.” És tényleg ilyen. Mármint amikor egy ruha örömet okoz. A golfütést sajnos nem tudom. És ha letisztul benned, hogy melyek ezek a ruhák, egyre fontosabbak lesznek. Egyre jobban meg fogod őket becsülni. Automatikusan több figyelmet fordítasz az ápolásukra, karbantartásukra, de még a tárolásukra is.

Kezded úgy érezni egy kicsit, mintha lelkük lenne nekik is. És mivel szereted őket, azt akarod, hogy minél hosszabb ideig érezzék jól magukat nálad.

Amelyik darabok iránt pedig nem így érzel, azokkal egyre inkább meglazul a viszonyod. Ha megválni eleinte nem is tudsz tőlük, de a ragaszkodásod leépülése akkor is elindul. És el fog jönni az a nap, amikor már elengedni sem lesz őket olyan nehéz.

10. Egyszerűbb ízlés

Az ízléseden is változásokat figyelhetsz meg. Itt is elkezd majd a gyakorlatban érvényesülni a “kevesebb több” elve. Megint egy egyszerű saját példa. A gimnáziumban én voltam az a lány, aki a 10 ujjából 8-on viselt gyűrűt. Később, a főiskola alatt az, aki mindig más színű táskát hordott, hozzáillő nyaklánccal, karkötővel és / vagy fülbevalóval, esetleg színben harmonizáló körömlakkal. Persze a kamaszos hév múlásával ez a mániám is alábbhagyott némileg, de amikor kapszulagardróbozni kezdtem, még mindig rengeteg ékszerem volt, amikből egészen sokat rendszeresen viseltem. Aztán a folyamat során ezek szépen lassan kikoptak a mindennapjaimból. Rájöttem, hogy egyszerűbb nélkülük az életem. És arra is, hogy nem ezektől fognak észrevenni az emberek, és én sem ezektől leszek elégedettebb a külsőmmel. Valahol olvastam egyszer, hogy onnan tudod, ha már rendben van az önbizalmad, ha már meztelenül, akár a tükör előtt is teljesen fesztelenül jól tudod érezni magad. Egyetértek. No nem mintha nekem nem lenne mit fejlődnöm e téren, de ez valóban jó mérce, jól le lehet vele követni a belső fejlődést.

Ahogy egyre jobban érzem magam a bőrömben, egyre kevésbé érzem szükségét, hogy “feldíszítsem” magam, és egyre szívesebben mutatom meg az utcán a valódi, sallangmentes önmagamat.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ha te tényleg szeretsz valamit, pl. az ékszereket, akkor az “rossz”. Szó sincs róla. Ha tényleg szereted az ékszereket, a feltűnő ruhákat, a tűsarkút, vagy bármit, akkor hajrá, viseld őket bátran! De légy résen, hogy tényleg őszintén kedveled-e ezeket a dolgokat, vagy pedig csak arra használod őket, hogy folyamatosan kívülről kapj megerősítést, és ezzel próbáld növelni az önbizalmadat. Mert az én esetemben speciel ez történt.

Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.

 

*A kép forrása: pixabay.com (Steve Adcock)

*A filmidézet forrása: Fejjel a falnak (Tin Cup), 1996, InterCom

Egyszerűbb ruhatár – a kapszulagardrób

Az egyszerűbb életnek talán a kapszulagardrób az az oldala, amiről a legtöbbet lehet az utóbbi időben hazánkban is hallani. Ugyanakkor úgy látom, hogy viszonylag kevés szó esik arról, hogyan érdemes először nekiindulni ennek az expedícónak, úgyhogy erről szintén bővebben fogok majd mesélni, de először álljon itt egy kis bevezető arról, hogy ezt a dolgot eszik-e vagy isszák.

A kapszulagardrób, mint fogalom egy egyszerűbb ruhatárat takar, amely korlátozott számú, de jól variálható alapdarabokból áll.

Jóllehet elképzelhető, hogy inspirációs jelleggel megosztok időnként a saját kapszulagardróbomból képeket vagy konkrét példákat, ugyanakkor semmiképpen sem szeretnék a “szükséges” ruhadarabokkal kapcsolatban nagyon konkrét tippeket és iránymutatást adni, mert az a tapasztalatom, hogy az ideális kapszulagardrób kialakítása szintén egy egyéni, kalandos utazás, és hogy kinek mik lesznek az eszményi alapdarabok, az ízlés, személyiség és saját megtapasztalások eredménye.

Jómagam körülbelül két éve kalandozom a kapszulagardrób világában, így ez idő alatt elég sok tapasztalatot, és klassz pillanatot éltem át a folyamat során. Ugyanakkor a kapszulagardróbos élet nemcsak játék és mese, bevallom voltak durva mélypontjaim is. Ültem már zokogva a szőnyegen egy ruhakupac közepén, kukáztam vissza darabokat a szekrénybe a kiselejtezett ruhás szatyorból, kerestem rég meg nem lévő ruhadarabokat, és a mai napig előfordul, hogy újra meg újra visszateszek a szekrénybe minden sejetezés alkalmával soha nem hordott ruhákat, amelyeknek nem vagyok még kész az elengedésére. Ez mind rendben van, az út része.

Most pedig, mivel már biztosan tűkön ülsz, lássuk a kapszulagardróbozás gyakorlati alapjait.

A MÓDSZER

Bár számtalan módozata létezik a kapszulagardróbozásnak, elérhető ezzel kapcsolatban rengeteg különböző, hosszabb-rövidebb kihívás a neten, de amit én személy szerint preferálok, az az ún. Project 333. Én ezt találom a legátfogóbb és egyben legrugalmasabb rendszernek – bár hozzáteszem, hogy ez az egyetlen, amit kipróbáltam, mert nekem annyira bevált, hogy rögtön le is ragadtam ennél. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez az egyik legkevésbé megengedő rendszer abban az értelemben, hogy itt dolgozunk a legkevesebb ruhadarabbal. Ettől persze nem kell megijedni, mert a kezdeti “szigor” később maximális rugalmassággá és szabadsággá alakul. Mert a Project 333 nemcsak arról szól, hogy szabályokat határozunk meg arra vonatkozóan, hogy meddig, hogyan, hány darabból öltözködjünk, vagy miből hány darabot tartalmazhat az aktuális ruhatárunk, hanem inkább arra csábít, hogy bátran kísérletezzünk, és ismerjük meg a saját prioritásainkat.

A megközelítés Courtney Carver, egy amerikai minimalista szerző nevéhez fűződik (akinek a “bemorewithless” nevű blogját egyébként szívből ajánlom az angolul tudó olvasóknak).

A Project 333 lényege, hogy 3 hónapon át 33 ruhadarabból öltözködünk. És ami azt illeti, gyakorlatilag ez az egyetlen szabály. Ez adja a kereteket, a többi részletet pedig szabadon személyre szabhatod.

Van persze még néhány általános iránymutatás, pl. hogy ebbe nem tartoznak bele a fehérneműk, harisnyák, kizárólag edzéshez vagy alváshoz használt ruhadarabok és játszósruhák. Beletartoznak viszont a kabátok, lábbelik, táskák és egyéb kiegészítők, pl. sálak, sapkák, napszemüvegek vagy ékszerek (utóbbinál kivétel az állandóan viselt ékszer, pl. a jegygyűrű). És ennyi. Ezek a kiindulási alapelvek, a többinek pedig már csak a fantázia szab határt.

package-281425_1920

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az aktuális gardróbba be nem válogatott ruhadarabokat mind ki kell szelektálnunk, erről szó sincs. Hogyha azonban úgy érzed, itt is elkélne némi “zajtalanítás”, a későbbiekben még szót ejtek arról, hogy hogyan érdemes nekifogni a szekrények szelektálásának. Mindenesetre a kezdeti kísérletezéshez bőven elegendő, hogyha csak valamilyen módon különválasztjuk az éppen hordható ruhadarabokat a többitől. Pl. betehetjük egy különálló akasztós szekrénybe, ha van erre megfelelő helykapacitásunk, de az is teljesen szuper megoldás, ha csak egy külön polcra tesszük ezeket a szekrényben, vagy csak előretesszük az egyik polcon.

Úgyhogy rajta, ne habozz, bátran fogj neki a gyakorlati megvalósításnak! Az ezzel járó lelki munkához viszont szeretnék neked némi útravalóval szolgálni: hadd adjak néhány tanácsot vagy érdekes nézőpontot, hogy még felkészültebben mehess bele a folyamatba.

TÜRELEM, GYENGÉDSÉG, ÉS MÉG TÖBB TÜRELEM

Tök rendben van, ha vannak félelmeid ezzel kapcsolatban. A ruhák sokunknak gyenge pontjai, és nagyon erős kötődést képviselnek, ezért a kapszulagardrób kialakításhoz ki kell lépned a komfortzónádból. Ez soha nem könnyű. Talán attól félsz, hogy nem tudsz megválni bizonyos ruhadaraboktól. Vagy hogy nem lesz elég ötleted, hogyan variáld a ruhadarabokat. Hogy túl kevés lesz a 33 ruhadarab. És így tovább, számtalan példát írhatnék, de biztosan megvannak a saját aggodalmaid ezzel kapcsolatban. De tudd, hogy ezek teljesen rendjénvalók. És legfőképpen ismét ne felejtsd el, hogy miért csinálod az egészet. Azért, hogy egyszerűbb legyen az életed. Ha azon kapod magad, hogy nem élvezed az utat, és inkább frusztrál a kapszulagardróbozás gyakorlása, akkor itt az ideje, hogy egy kicsit lazábban vedd. Legyél magaddal nagyon gyengéd és türelmes, és minden körülmények között tiszteld a saját tempódat.

Rendben van az is, hogyha időnként visszalépsz egy lépést, ha úgy érzed, mégsem voltál készen. Hibázni ér, a kudarc a siker természetes velejárója és előszobája, nem pedig az ellentéte.

Nem az a cél, hogy felesleges és merev szabályokkal sanyargasd magad, hanem hogy egy izgalmas és élvezetes kalandra indulj, ami megszínesíti a napjaidat.

FŐ AZ ŐSZINTESÉG

Állj nyitottan a folyamathoz, és semmit se vegyél biztosra – főleg azt ne, hogy már jól ismered magad. Garantálom, hogy a kapszulagardróbozás közben fognak meglepetések érni!

Soha ne ragaszkodj mereven a vélt vagy valós identitásodhoz, ha közben minden jel arra utal, hogy tévedsz.

Ha 10 estélyi ruha sorakozik a szekrényedben, mert a fejedben él egy idilli és csodás kép arról, ahogy fényűző fogadásokon ezerfogas mosollyal pózolsz, de eközben a valóság az, hogy nem mész ilyen helyekre, mert nem érzed magadat jól ezekben a helyzetekben, akkor lehet, hogy itt az ideje annak, hogy búcsút mondj ennek a téves eszményképnek, és lerakd a gyönyörű estélyik okozta mentális terhet. Legyél magaddal nagyon-nagyon őszinte, és merd beismerni magadnak, ha nem volt igazad valamiben. Ez talán a legfontosabb szabály. Magunknak tudunk ugyanis a legmesteribben hazudni, és ebből származik talán a legtöbb szenvedésünk.

RAJTAD A VILÁG SZEME – VAGY TALÁN MÉGSEM?

Talán azért nem mersz belevágni, mert tartasz attól is, hogy az irodában – vagy bármilyen más közegben, ahol gyakran megfordulsz – majd mit fognak szólni vagy gondolni, hogy “mindig ugyanazokban a ruhákban” jársz. Ez egy percig se tartson vissza.

Megdöbbenve fogod tapasztalni, hogy az emberek többsége észre sem veszi, hogy mi van rajtad – és ez nagyon felszabadító. Az igazság az, hogy senki nem figyel ennyire a másikra. Kivéve persze, ha nagyon csinos vagy, de nekem az a teóriám, hogy ilyenkor sem a szettednek szól az elismerés, hanem az általa eredményezett kellemes kisugárzásodnak.

Vagy, ha őszintén magadba nézel, te talán fel tudod pontosan idézni, hogy mit viseltek a munkatársaid vagy a szűkebb / tágabb környezeted tagjai a hét egyes napjain? Ugye, hogy nem. Úgyhogy egész nyugodtan tedd le ezt a terhet is.

JÁTSSZ SAJÁT SZABÁLYOK SZERINT!

A szabályok szerint játszani jó. Ha valamit még soha nem csináltál, akkor természetes, hogy a kezdeti lépésekhez úgy érzed, hogy konkrét útmutatásra, viszonyítási pontokra van szükséged. De ne felejtsd el, hogy ez csak a kezdet, ezzel indul a saját tanulási folyamatod.

Ha elkezdünk egy játékot az írott vagy íratlan szabályok szerint játszani, annak az a célja, hogy a szabályokat minél alaposabban megismerjük. Hogy aztán később, amikor már készen állunk rá, világosabban lássuk, hogy hogyan tudjuk ezeket a szabályokat a saját szájízünkre formálni ahhoz, hogy kihozhassuk belőle a maximumot a saját életünkben.

Ha elkezded gyakorolni a kapszulagardróbozást, egy idő után meg fogod tapasztalni, hogy szinte magától kialakulnak a saját szabályaid. Egy idő után mély megértéssé válik benned az egész dolog lényege – mert ez bizony nem az, hogy 3 hónapig görcsösen és mindenáron 33 ruhadarabból próbálj öltözködni, hanem hogy a gyakorlatban megtanuld, hogy a kevesebb tényleg több. Ha ezt megértetted, utána rájössz majd arra is, hogy min és hogyan kell változtatnod ahhoz, hogy a te számodra igazán jól működjön a játék. Buzdítalak hát arra, hogy amikor úgy érzed, bátran térj el a kezdeti szabályoktól, és merj szabadon kísérletezni! Ettől olyan csodálatos ez az egész. Nincs két egyforma kapszulagardrób, még ugyanazon egy személy életében sem – ettől marad izgalmas!

Kísérletezésre fel, jó utat neked! A későbbiekben én is még több tapasztalatot megosztok majd a kapszulagardróbozásról, de ha már kipróbáltad, örömmel hallanék a te tapasztalataidról is!

Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.

 

*A kép forrása: pixabay.com  (育银 戚)

5 dolog, amire az egyszerűsítés megtanított – avagy az egyszerűbb élet nehézségei

Ugyan az egyszerűbb élet számtalan pozitív hatással kecsegtet, de az kétségtelen, hogy az egyszerűbb nem mindig egyenlő a könnyebbel – sőt, a legtöbb esetben sok szempontból ez a nehezebb megoldás. És mint ilyen, nem való mindenkinek. Ebben a cikkben arról szeretnék írni, hogy mi okozott számomra nehézséget a kezdeti időkben. Vagyis mik azok a kulcsfontosságú képességek, amelyeket ki kell fejlesztenünk ahhoz, hogy minél eredményesebben tudjuk művelni, és minél inkább ki tudjunk teljesedni benne. De aggodalomra semmi ok, ha elindulsz az úton, ezek maguktól ki fognak alakulni. Ez a cikk pusztán azért íródott, hogy ha szembesülsz ezek nehézségeivel, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül, és ezek teljesen normális küzdelmek, melyek idővel egyre könnyebbé válnak majd.

1. A FELELŐSSÉG VÁLLALÁSA

Az első és legfontosabb, hogy megtanulunk egyre több felelősséget vállalni. Az életterünkért, a döntéseinkért, de még az ökológiai lábnyomunkért vagy a gondolatainkért is. Egyszóval egész életünkért. Mélyen és teljesen megértjük, hogy a változás kulcsa csak és kizárólag a mi kezünkben van. Ehhez el kell engednünk az ösztönös és belénk nevelt kifelé mutogató magatartást, és le kell szoknunk arról, hogy külső forrásból várjunk iránymutatást és kész recepteket. Szép lassan megtanuljuk megtalálni a saját prioritásainkat, és meghallani azt a hangot, amely megsúgja, hogy nekünk hogyan jó – függetlenül attól, hogy mit mondanak mások. El kell fogadnunk a tényt, hogy senki nem tudja megmondani számunkra a tuti megoldásokat, és hogy senki nem fogja megtenni sem helyettünk azokat a lépéseket, amikkel az életünket jobbá tehetjük.

A teljes felelősség elfogadása az életünk folyását illetően rendkívül felszabadító érzés, hiszen ha ezt megtesszük, kinyílik számunka a világ, és sokkal több minden tűnik lehetségesnek, mint azelőtt.

Ugyanakkor a folyamat elején rendkívüli terhet és nehézséget is jelenthet, mivel többé nincs kit vagy mit hibáztatni azért, hogyha az életünk nem az elképzeléseinknek megfelelően alakul. És eleinte nagyon fájdalmas tud lenni a szembesülés, hogy egy-egy nehéz helyzetről vagy problémáról egyedül csak mi tehetünk. Olyannyira, hogy sokszor nem is vagyunk erre hajlandóak. Pedig mi hoztuk meg azokat a döntéseket, amelyeknek a hatása miatt ma esetleg szenvedünk. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy a pozitív változásokért cserébe megfizetjük ezt az árat.

2. TELJES ŐSZINTESÉG

Az előző ponttal némileg összefügg, hogy néha kíméletlenül őszintének kell lenni magunkkal. Félre kell tennünk a kifogásainkat, a félelmeinket és az aggodalmainkat. Meg kell találnunk ezek mögött a valódi, őszinte válaszainkat. Sok esetben olyan, idealizált életet próbálunk teremteni magunk köré (és ennek kellékeit gyűjtögetjük szorgosan), ami valamilyen okból vonzó a számunkra, de egyáltalán nem a miénk. Lehet, hogy csak valamilyen külső vagy belső kényszerítő erő hatására (pl. társadalmi nyomás, mások elvárásai vagy a saját elvárásaink) úgy hisszük, hogy így kellene élnünk. Vagy valóban szeretnénk így élni, de nem valljuk be magunknak, hogy az esetünkben ennek nincs realitása.

Vágyhatok például arra, hogy folyamatosan mozgalmas és pezsgő társasági életet éljek, de ha introvertált vagyok, ez nem valószínű, hogy valóban örömet okozna.

Netán irigyeljük valaki más életét, mert olyan boldognak tűnik, és nem vesszük észre, hogy ami őt boldoggá teszi, az nem biztos, hogy minket is. Az egyszerűsítéshez őszintén kell rátekintenünk az életstílusunkra és a körülményeinkre.

3. KOMPROMISSZUMOK

Ha valóban egyszerűbb életet szeretnénk, meg kell fizetnünk ennek az árát. Ez mindenki számára más, mivel mindenkinek más megszokásai, berögződései vannak, ezért mindenkinek más dolgok fognak nehézséget okozni. De abban az egyben biztosak lehetünk, hogy az ára mindig meglesz.

A szabadabb élet sok esetben olyan lemondásokkal és kényelmetlenségekkel jár, amik eleinte talán nehéz áldozatoknak vagy kompromisszumoknak tűnnek.

Ezeket viszont már szabad akaratunkból vállaljuk másfajta, hosszabb távon megtérülő előnyökért cserébe – ha úgy tetszik, “a nagyobb jó érdekében.” És ezzel el is érkeztünk a következő ponthoz.

4. HOSSZÚTÁVÚ GONDOLKODÁS

Az egyszerűsítés gyakorlásával önkéntelenül fejlődni fog a stratégiai gondolkodásunk. Ha mindig a legkisebb ellenállás irányába megyek, tehát a legkönnyebb és legkényelmesebb megoldást igyekszem választani, az taktika.

Ha feláldozok pillanatnyi előnyöket a hosszabb távú előnyök érdekében, az már stratégia. Ennek gyakorlása fókuszváltást eredményez a gondolkodásunkban, és megtanulunk sokkal inkább a nagy egészre koncentrálni.

Ez azért nagyon hasznos, mert értelmet ad a döntéseinknek. Ha van egy nagyobb célunk, amit mindig szem előtt tartunk a pillanatnyi döntéseinknél, az irányt ad a tetteinknek. Innentől kezdve pontosan tudni fogjuk, hogy mit miért csinálunk.

5. MEGFONTOLTSÁG

Ha mindig a hosszútávú megoldásokra fókuszálok a csak rövidtávra szóló döntések helyett, azzal megfontoltságot és önuralmat fogok tanulni. Egy idő után rászokunk arra, hogy minden egyes döntés előtt hosszan interjúvoljuk magunkat a szándékainkat és motivációinkat illetően. Pl.: Biztosan szükségem van erre a ruhára? Biztos fontos nekem, hogy elmenjek erre a rendezvényre? Biztosan el akarom olvasni ezt a cikket? Mindez persze azt eredményezi, hogy sokkal többet fontolgatunk egy-egy döntést, mert sokszor az a jó megoldás, ha alszunk rá egyet. Vagy sokat. Ez eleinte szintén tehernek, és nagyon fárasztónak tűnik, de hamar meg lehet szokni, és vannak kétségtelen előnyei is.

Például fejlődni fog a vágykésleltetési képességed, ami az érzelmi intelligencia egyik fontos eleme.

Zárszónak ide is teszek róla egy cuki videót, ahol egy mára klasszikussá vált pszichológiai kísérletben ezt vizsgálták. Ez nem más, mint a pillecukor teszt. A videó nyelve angol, de ha ez gondot okozna, és / vagy nem ismered a kísérletet, akkor röviden a lényeg: az eredeti kísérletben egy csoport gyereket vizsgáltak, akiknek adtak egy pillecukrot azzal, hogy ezt most azonnal megehetik. De dönthetnek úgy is, hogy nem eszik meg azonnal, és ha kivárják azt az időt, amíg a kísérletvezető visszajön, akkor kapnak hozzá még egyet, és megehetik mind a kettőt. A gyermekek “küzdelme” a videón látható (ez a videó már egy újabb reprodukció, nem az eredeti kísérlet résztvevői láthatók benne). Sok évvel később megvizsgálták az eredeti kísérletben résztvevő gyerekeket, immár felnőttként, és azt találták, hogy akik nem ették meg azonnal a pillecukrot (vagyis már gyermekként fejlett volt bennük a vágykésleltetési képesség), azok sokkal sikeresebb felnőttekké váltak.

Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.

 

*A kép forrása: pixabay.com (TeroVesalainen)

Egyszerűbb élettér – avagy a “decluttering” csodája

Ha elkezdjük egyszerűsíteni az életünket, ennek a leglátványosabb, már szabad szemmel is jól látható eleme az ún. “decluttering” (ejtsd, kb.: díklátöring). A decluttering szó szerint zajtalanítást jelent.

A kiindulási alapelve, hogy a sok “zaj”, ami körülvesz bennünket, rengeteg energiát vesz ki belőlünk. Zaj lehet bármi, ami felesleges az életünkben.

Lássunk csak sorban néhány példát, mi minden jelenthet zajt:

  • Olyan tárgyak, amelyeket nem használunk, és nem is leljük benne örömünket (pl. a nagynénitől kapott ronda váza, amit csak azért tettünk ki a polcra, hátha a kedves rokon látogatóba jön).
  • Kacatok, amikről már azt sem tudjuk, hogy micsodák (pl. kallódó ismeretlen eredetű alkatrészek, amiket megőriztünk, mert “még jó lesz valamire”).
  • Több példányban meglévő tárgyak (pl. 3 különböző fokhagymaprés, 5 egyforma fakanál, vagy 2 ugyanabból a DVD-ből).
  • Bármilyen módon használhatatlanná vált (kinőtt, kinyúlt), vagy egyéb okból nem viselt ruhadarabok.
  • Lejárt szavatosságú, akár bontatlan kozmetikumok vagy élelmiszerek.
  • Használatlan vagy tönkrement elektromos kütyük és kábelek (mert majd egyszer hátha kell, vagy megjavíttatjuk).
  • Elfeledett vagy soha nem is igazán gyakorolt hobbik kellékei.
  • Ezeréves papírok és dokumentumok, amiket azért őrizgetünk, hátha egyszer szükség lesz rá.
  • Káoszos mappák és fájlok a számítógépünkön, amiknek már az eredetére sem emlékszünk.
  • Ki sem nyitott elektronikus hírlevelek.
  • Kihasználatlan telefonos applikációk.
  • Soha nem használt tagsági kártyák, névjegyek és hasonlók.
  • Régi, netán egyenesen tok nélküli CD-k, amikre már semmi szükségünk.
  • Számunkra érdektelen bejegyzések a közösségi média hírfolyamában.
  • Programok a naptárunkban, amelyeket meggondolatlanul vállaltunk be (mert megszoktuk, hogy túlvállaljuk magunkat, mert nem tudunk nemet mondani, mert meg akarunk felelni valakinek, vagy bármilyen más okból).
  • Kapcsolatok, “amelyeknek már lejárt a szavatossága” (mert már nem visznek előre, csak a szokás élteti őket, netán valamilyen külső vagy belső kényszer).

shelf-3190116_1920

Ha most frusztrált lettél, az teljesen rendben van, én is az lettem. Mert mindez rengeteg zajt jelent, ami mind értékes helyet, időt vagy energiát vesz el tőlünk (rosszabb esetben mindegyiket). Mentálisan is zajt okoznak a fejünkben. Mert ugye attól, hogy nem látjuk a szekrényajtók mögé dugott cuccokat, attól még tudjuk, hogy ott vannak. Egyszóval ezek mind stresszt okoznak nekünk. És az történik, hogy a nagy zajban elveszik a fókusz.

A decluttering lényege az, hogy lecsökkentjük a mentális zajt, és ezzel az általa okozott stressz szintjét.

Ezzel a mentális zajcsökkentéssel helyet szabadítunk fel az életünkben az igazán fontos dolgoknak – és nem utolsósorban az új ingereknek is. Kevesebb döntést kell meghoznunk egy nap: hogy a legegyszerűbb példát hozzam, ha kipróbáljuk a kapszulagardróbot, vagy akár csak kicsit leegyszerűsítjük a ruhatárunkat, akkor már kevesebbet kell gondolkodnunk azon, hogy reggelente mit vegyünk fel. Állítólag Steve Jobs és az egykori amerikai elnök, Barack Obama is minimális ruhatárból oldotta meg az öltözködést, mondván, hogy így több energiájuk és figyelmük marad a sokkal fontosabb döntésekre.

A több hely, idő és energia megteremtése az életünkben lehetővé teszi, hogy nagyobb figyelem jusson a számunkra legfontosabb dolgokra. És ez iszonyatosan felszabadító érzés. Mindez első olvasásra kissé elvontnak tűnhet, de ha kipróbálod, te is megtapasztalhatod, hogy tényleg működik. A hatás azonnali. Rögtön felszabadulsz majd. Minden egyes decluttering alkalmával úgy érzed, mintha mázsás súlyokat emeltek volna le a mellkasodról. Szabadságot ad és lendületet. Olyannyira, hogy egészen rá lehet kattanni.

Hazudni persze nem akarok, ha frusztrált lettél az imént a felsorolásnál, az azért van, mert mindez tényleg hatalmas teher.

A decluttering komoly lelki munka. Az általa okozott felszabadulás ára az, hogy a folyamat közben olykor negatív érzelmekkel is szembesülnünk kell: bűntudattal, önváddal, kétségbeeséssel.

Épp ezért a siker egyik kulcsa az, hogy legyünk magunkkal nagyon türelmesek, és a legmesszebbmenőkig tartsuk tiszteletben a saját ritmusunkat. Hiszen mindez hosszú évek rengeteg döntésének következménye, ezért nem fog varázsütésre megoldódni. Azt szándékosan nem mondom, hogy rossz döntések, mert nem szeretem ezt a szót. Ezek a döntések az életünknek abban az időpillanatában helyénvalóak voltak (hiszen az akkori legjobb tudásunk szerint hoztuk meg őket).

De aztán az évek során változunk, fejlődünk, okosodunk, és lehet, hogy az akkori döntéseink eredménye ma már nem szolgál minket.

Ha ezt felismerjük, neadjisten ki is merjük mondani, akkor már egy hatalmas lépést tettünk a változás felé. És ugyan sok év következményét nem lehet 1 hét alatt semmissé tenni, de apró léptekkel, és főleg a kellő türelemmel magunk felé lehetséges visszaszerezni az energiánkat és a terünket.

Mivel ez egy súlyos és nagy téma (ezért is kezdi el rögtön nyomasztani az embert), a gyakorlati megvalósítást érdemes kis lépésekre bontani. Ezért többször is fogok még foglalkozni vele, de ha már most is annyira felcsigáztalak, hogy szeretnél egy kicsit belekóstolni, akkor itt találsz 10 egyszerű gyakorlati kezdőlépést a szárnypróbálgatáshoz. Jó kísérletezést!

Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.

 

*A kép forrása: pixabay.com (Deedee86)