Ugyan az egyszerűbb élet számtalan pozitív hatással kecsegtet, de az kétségtelen, hogy az egyszerűbb nem mindig egyenlő a könnyebbel – sőt, a legtöbb esetben sok szempontból ez a nehezebb megoldás. És mint ilyen, nem való mindenkinek. Ebben a cikkben arról szeretnék írni, hogy mi okozott számomra nehézséget a kezdeti időkben. Vagyis mik azok a kulcsfontosságú képességek, amelyeket ki kell fejlesztenünk ahhoz, hogy minél eredményesebben tudjuk művelni, és minél inkább ki tudjunk teljesedni benne. De aggodalomra semmi ok, ha elindulsz az úton, ezek maguktól ki fognak alakulni. Ez a cikk pusztán azért íródott, hogy ha szembesülsz ezek nehézségeivel, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül, és ezek teljesen normális küzdelmek, melyek idővel egyre könnyebbé válnak majd.

1. A FELELŐSSÉG VÁLLALÁSA

Az első és legfontosabb, hogy megtanulunk egyre több felelősséget vállalni. Az életterünkért, a döntéseinkért, de még az ökológiai lábnyomunkért vagy a gondolatainkért is. Egyszóval egész életünkért. Mélyen és teljesen megértjük, hogy a változás kulcsa csak és kizárólag a mi kezünkben van. Ehhez el kell engednünk az ösztönös és belénk nevelt kifelé mutogató magatartást, és le kell szoknunk arról, hogy külső forrásból várjunk iránymutatást és kész recepteket. Szép lassan megtanuljuk megtalálni a saját prioritásainkat, és meghallani azt a hangot, amely megsúgja, hogy nekünk hogyan jó – függetlenül attól, hogy mit mondanak mások. El kell fogadnunk a tényt, hogy senki nem tudja megmondani számunkra a tuti megoldásokat, és hogy senki nem fogja megtenni sem helyettünk azokat a lépéseket, amikkel az életünket jobbá tehetjük.

A teljes felelősség elfogadása az életünk folyását illetően rendkívül felszabadító érzés, hiszen ha ezt megtesszük, kinyílik számunka a világ, és sokkal több minden tűnik lehetségesnek, mint azelőtt.

Ugyanakkor a folyamat elején rendkívüli terhet és nehézséget is jelenthet, mivel többé nincs kit vagy mit hibáztatni azért, hogyha az életünk nem az elképzeléseinknek megfelelően alakul. És eleinte nagyon fájdalmas tud lenni a szembesülés, hogy egy-egy nehéz helyzetről vagy problémáról egyedül csak mi tehetünk. Olyannyira, hogy sokszor nem is vagyunk erre hajlandóak. Pedig mi hoztuk meg azokat a döntéseket, amelyeknek a hatása miatt ma esetleg szenvedünk. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy a pozitív változásokért cserébe megfizetjük ezt az árat.

2. TELJES ŐSZINTESÉG

Az előző ponttal némileg összefügg, hogy néha kíméletlenül őszintének kell lenni magunkkal. Félre kell tennünk a kifogásainkat, a félelmeinket és az aggodalmainkat. Meg kell találnunk ezek mögött a valódi, őszinte válaszainkat. Sok esetben olyan, idealizált életet próbálunk teremteni magunk köré (és ennek kellékeit gyűjtögetjük szorgosan), ami valamilyen okból vonzó a számunkra, de egyáltalán nem a miénk. Lehet, hogy csak valamilyen külső vagy belső kényszerítő erő hatására (pl. társadalmi nyomás, mások elvárásai vagy a saját elvárásaink) úgy hisszük, hogy így kellene élnünk. Vagy valóban szeretnénk így élni, de nem valljuk be magunknak, hogy az esetünkben ennek nincs realitása.

Vágyhatok például arra, hogy folyamatosan mozgalmas és pezsgő társasági életet éljek, de ha introvertált vagyok, ez nem valószínű, hogy valóban örömet okozna.

Netán irigyeljük valaki más életét, mert olyan boldognak tűnik, és nem vesszük észre, hogy ami őt boldoggá teszi, az nem biztos, hogy minket is. Az egyszerűsítéshez őszintén kell rátekintenünk az életstílusunkra és a körülményeinkre.

3. KOMPROMISSZUMOK

Ha valóban egyszerűbb életet szeretnénk, meg kell fizetnünk ennek az árát. Ez mindenki számára más, mivel mindenkinek más megszokásai, berögződései vannak, ezért mindenkinek más dolgok fognak nehézséget okozni. De abban az egyben biztosak lehetünk, hogy az ára mindig meglesz.

A szabadabb élet sok esetben olyan lemondásokkal és kényelmetlenségekkel jár, amik eleinte talán nehéz áldozatoknak vagy kompromisszumoknak tűnnek.

Ezeket viszont már szabad akaratunkból vállaljuk másfajta, hosszabb távon megtérülő előnyökért cserébe – ha úgy tetszik, “a nagyobb jó érdekében.” És ezzel el is érkeztünk a következő ponthoz.

4. HOSSZÚTÁVÚ GONDOLKODÁS

Az egyszerűsítés gyakorlásával önkéntelenül fejlődni fog a stratégiai gondolkodásunk. Ha mindig a legkisebb ellenállás irányába megyek, tehát a legkönnyebb és legkényelmesebb megoldást igyekszem választani, az taktika.

Ha feláldozok pillanatnyi előnyöket a hosszabb távú előnyök érdekében, az már stratégia. Ennek gyakorlása fókuszváltást eredményez a gondolkodásunkban, és megtanulunk sokkal inkább a nagy egészre koncentrálni.

Ez azért nagyon hasznos, mert értelmet ad a döntéseinknek. Ha van egy nagyobb célunk, amit mindig szem előtt tartunk a pillanatnyi döntéseinknél, az irányt ad a tetteinknek. Innentől kezdve pontosan tudni fogjuk, hogy mit miért csinálunk.

5. MEGFONTOLTSÁG

Ha mindig a hosszútávú megoldásokra fókuszálok a csak rövidtávra szóló döntések helyett, azzal megfontoltságot és önuralmat fogok tanulni. Egy idő után rászokunk arra, hogy minden egyes döntés előtt hosszan interjúvoljuk magunkat a szándékainkat és motivációinkat illetően. Pl.: Biztosan szükségem van erre a ruhára? Biztos fontos nekem, hogy elmenjek erre a rendezvényre? Biztosan el akarom olvasni ezt a cikket? Mindez persze azt eredményezi, hogy sokkal többet fontolgatunk egy-egy döntést, mert sokszor az a jó megoldás, ha alszunk rá egyet. Vagy sokat. Ez eleinte szintén tehernek, és nagyon fárasztónak tűnik, de hamar meg lehet szokni, és vannak kétségtelen előnyei is.

Például fejlődni fog a vágykésleltetési képességed, ami az érzelmi intelligencia egyik fontos eleme.

Zárszónak ide is teszek róla egy cuki videót, ahol egy mára klasszikussá vált pszichológiai kísérletben ezt vizsgálták. Ez nem más, mint a pillecukor teszt. A videó nyelve angol, de ha ez gondot okozna, és / vagy nem ismered a kísérletet, akkor röviden a lényeg: az eredeti kísérletben egy csoport gyereket vizsgáltak, akiknek adtak egy pillecukrot azzal, hogy ezt most azonnal megehetik. De dönthetnek úgy is, hogy nem eszik meg azonnal, és ha kivárják azt az időt, amíg a kísérletvezető visszajön, akkor kapnak hozzá még egyet, és megehetik mind a kettőt. A gyermekek “küzdelme” a videón látható (ez a videó már egy újabb reprodukció, nem az eredeti kísérlet résztvevői láthatók benne). Sok évvel később megvizsgálták az eredeti kísérletben résztvevő gyerekeket, immár felnőttként, és azt találták, hogy akik nem ették meg azonnal a pillecukrot (vagyis már gyermekként fejlett volt bennük a vágykésleltetési képesség), azok sokkal sikeresebb felnőttekké váltak.

Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem bátran a komment szekcióban vagy a kapcsolat menüpont alatt. Ha pedig szeretnél értesülni az újdonságokról, a főoldalon található “KÖVETÉS” gombra kattintva megteheted.

 

*A kép forrása: pixabay.com (TeroVesalainen)

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..